Jobban ismersz bárkinél,
De úgy érzem, te sem értenél,
Miért fáj úgy, hogyha másokról mesélsz nekem.
Ha jobban akarom, hogy itt maradj,
Vagy attól menekülök távolabb,
Az érzés felkavar.


Néha fenn, néha lenn,
Az élet hullámzik velem.
Mindig így lesz, míg a Föld körbejár.
Van, hogy édes, van, hogy fáj,
Fő, hogy semmit sose bánj.
Néha attól szép, hogy minden fejre áll.
Ilyen az élet...


Érzem, rossz lett várni rád,
Hogy több lettél, mint egy jó barát.
Eltűnnék, te is érezd mennyit ér az egész.
Átfűt, átjár, és belül úgy ég,
Ha itt vagy, elfog ez a szédülés,
Ugye számít, neked is számít?


(Néha fenn, néha lenn.)


Néha fenn, néha lenn,
Az élet hullámzik velem.
Mindig így lesz, míg a Föld körbejár.
Van, hogy édes, van, hogy fáj,
Fő, hogy semmit sose bánj.
Néha attól szép, hogy minden fejre áll.
Ilyen az élet...


Van, hogy édes, van, hogy fáj,
Fő, hogy semmit sose bánj.
Néha attól szép, hogy minden fejre áll.


Ha tévedés,
Ha másra vársz,
Én úgy sem érzek mást.
De az ébredést, az álmodást
Nem együtt éljük át.
De hogyha éreznéd,
Kapj el, ha elfutnék.
Ha szerelem,
Gyere velem
És nem kell más.


Néha fenn, néha lenn,
Az élet hullámzik velem.
Mindig így lesz, míg a Föld körbejár.
Van, hogy édes, van, hogy fáj,
Fő, hogy semmit sose bánj.
Néha attól szép, hogy minden fejre áll.


Néha fenn, néha lenn,
Az élet hullámzik velem.
Mindig így lesz, míg a Föld körbejár.
Van, hogy édes, van, hogy fáj,
Fő, hogy semmit sose bánj.
Néha attól szép, hogy minden fejre áll.
Ilyen az élet...