3. fejezet

Szerencsés baleset

A két tündelány még sokáig beszélgetett, amíg a többiek kipihenték magukat. Pár óra semmittevés után Legolas kelt fel elsőként.
- Ideje lenne indulnunk. Nem lenne túl jó, ha az erdő mélyén érne az éjszaka.
- De mégis merre? Mindenfelé sűrű fák, és kitudja, milyen csapdák, milyen lények lesnek ránk... nem jutnánk sokáig.- így Lúthien.
- Arra van Mória!- mutatott a távolba Líndal.- Arra a magas hegyek felé! Ott találunk majd olyan barlangot, ahol meghúzódhatunk éjszakára.
- Nagyszerű... a legmagasabb hegyek felé, ugye?- mérgelődött Angrod.
- Itt nem maradhatunk.- mondta Legolas.
Pár másodpercig némán álltak, majd Éamané indult el.
- Gyertek! A veszekedésnek most nincs helye. Érzem az orkok közeledését.
Mindannyian furcsállták Éamané beleegyezését, aztán útnak indultak.
Gyorsítottak a tempón, és megpróbáltak olyan iramban menni, amit mindannyian bírtak, és amivel minél előbb eljutnak Móriába. A két tünde és a halandó haladt elől, utánuk a három tündelány. Ez volt a megszokott sorrend, senki nem akart másmilyen felosztásban vonulni.
- Igen komorak.- mondta Nessa.
- A csata biztos kifárasztotta őket...
- Hiszen pihentek már.- mondta Lúthiennek a tünde.
- Nincs jobb témátok?- kérdezte Éamané.
- Például? Ha nem tévedek, te is igen odavagy Legolasért. Az, az ölelés mindazonáltal ezt mutatja.
- Ne haragíts magadra, Lúthien! Jobb lenne, ha előbb gondolkodnál, és csak utána beszélnél! Egyszer még ez lesz a halálod.
- Nem én ugrottam Legolas nyakába.
- Úgy! Mert ő sokkal inkább teérted van oda, igaz?!
- Elég! Nehogy egy férfi miatt ugorjatok egymásnak! Inkább maradjatok csendben! Mindenhol veszély les ránk.- oktatta ki őket Nessa.
Éamané és Lúthien pár méterrel arrébb mentek egymástól, majd azután csendben folytatták útjukat.
Órák óta mentek. A fák már lassan ugyanolyannak tűntek, és az is egyre nehezebb lett, hogy levegőt vegyenek. Kimerülten mentek, fáradtak és éhesek voltak. Domboldalakra másztak, mígnem egy hatalmas szakadékhoz értek.
- Merre tovább?- kérdezte Angrod.
- Ki is kerülhetjük, nem kell átugranunk.
- Hogyan ugranánk át? Ez a szakadék több ezer méter mély lehet, és még egy troll sem tudná átugrani!- sorolta Legolas.
- Jól van na.. akkor hát fordulás.- mondta Líndal.
- Pihenjünk le, kérlek! Nem... nem igazán bírom.- mondta Lúthien, és leroskadt a földre.
Líndal már ugrott is mellé, és felsegítette.
- A gyűrű legyengíti. Egyre nehezebb lesz az utunk folyamán.- mondta Éamané.
- Addig átveszem.- vette ki a tünde nyakából Líndal.- Nem állhatunk meg. Nincs messze a barlang! Tovább kell mennünk.
Lúthien erőt merített, és bólintott.
Igen magas hegyen voltak. A szél erősen fújt, és szórta le a törmelékeket a hegyről. Alig nőtt növény ezen a vidéken, akkora volt a magasság. Csak pár keselyű hangja visszhangzott, és sasok szárnycsapkodását hallották.
Líndal és Legolas egymásra néztek, majd lassan elindultak.
- Nessa, Angrod! Ne menjetek annyira a szélére!- mondta Legolas kettőjük felé nézve. Nessa lenézett a hegyről, és Angrod ott volt mellette.
- Ha beleesnél, lehet, hogy nem látnánk többet.- mondta Angrod.
- Annyira nem lehet mély. Különben is... nem olyan csúszós, hogy beleessek.
Líndalék megálltak.
- Hé! Gyertek!- kiáltott feléjük.
Nessa lenézett.
- Látok valamit...- mondta a sötétségbe bámulva.
- Valóban?- kérdezte Angrod, és ő is leguggolt, hogy lássa.
- Uram isten.- mondta Nessa.
- Mi...?- akarta kérdezni Angrod, de aztán ő is meghallotta. Valami megreccsent.
- Angrod!- kiáltott Legolas.
- Várj! Ha te is odamész, egyből leszakad!- mondta Líndal.
Nessa félve nézett a halandóra.
- Mi legyen?
- Kapaszkodj belém.- mondta.
Mire kimondta, hatalmasat reccsent a hegyoldal, és hatalmas darab repedt le belőle. Az óriás darab szikla egy darabig oldalra vált, és Angrod megragadta Nessát.
- Háromra ugrunk!
- Mi?!
- Ha sokáig időzünk, olyan nagyra nő a repedés, hogy lezuhanunk!
- Nem tudok ugrani!- kiáltotta a tünde fejét lehajtva, szemét becsukva.
- Mi az, hogy nem? Nem arra kértelek, hogy gyere hozzám feleségül...
- Nem erről van szó!!- vágott közbe a lány, de közben egyre dőltek a szakadék felé.
- Mi lesz már? Ugorjatok!- mondta halkan Éamané.
- Egy nyíl beleállt a lábamba és a sziklába!- kiáltotta a nő.
- Mi? Nem is lőttek ki semmit!- mondta Angrod, de amint ránézett a lányra, egyből meglátta, hogy a lába vérben úszik.
- Ugorj már!- próbálta lökni Nessa a halandót, de az nem mozdult.
- Valahogy kihúzom...
- Nincs időd!- visította, de aztán a szikla hirtelen levált, és a mély felé zuhant.
Nessa sikítása hallatszódott, majd egyre halkabb lett, mire a hanggal együtt eltűntek a sötétségben.
- Nee!- futottak mind a szakadék széléhez.
- Vigyázzatok! Nehogy tovább szakadjon!- mondta Lúthien.
Csak álltak. A sötét mélységet bámulták.
- Ez nem lehet igaz. -sóhajtott Lúthien.
- Ez szép volt. Csak azt nem értem, az a Nessa miért nem ugrott már el, ha?!- értetlenkedett Éamané.
- Azért mert valaki lentről meglőtte.- mondta Legolas.
Éamané a tündére nézett, és nem akart vele veszekedni.
- Ez azt jelenti, hogy vannak odalent.- így Lúthien.
- Vagyis, hogy látták őket lentről.
- Nem lehet olyan mély a szakadék.- mondta Legolas.
- Tudok egy utat, ami levezet minket! Értük megyünk!
Elindultak egy ösvényen, hogy megtalálják a két eltűntet.
- Remélem nem lesz bajuk.- mondta Lúthien, Éamanéba kapaszkodva.
- Ha annak az Angrodnak nem csak a szája jár, akkor biztosan jó harcos...

Angrod magához tért. Egy pillanatra nem látott semmit, elsötétedett körülötte minden. Aztán lassan kitisztult.
Azon a sziklán feküdtek, ami leszakadt. Nessa eszméletlen volt, a lába pedig vészesen vérzett.
Angrod körülnézett.
"Hogyan élhettük túl ezt a zuhanást?"- értetlenkedett.
Odahajolt a lányhoz, és hirtelen mozdulattal kirántotta a lábából a nyilat. A lány felszisszent fájdalmában, de szemeit még mindig nem nyitotta ki.
"Ez ork nyíl."- gondolta.
Hangokat hallott. Hallotta, ahogy valaki a fűben lépked. Pontosan mögötte van. Hirtelen előkapta a kardját, és lecsapta ork fejét. Ezután egyre több jött elő a semmiből, valahonnan a fák mögül.
- Meg kell védenem Nessát...
Lelépett a szikladarabról, és az orkoknak esett.
Először azokat kaszabolta le, akiknél íj volt, majd a többit. Igaz, az eséstől még nem tudott taktikázni, de harcolni ugyanolyan jól tudott. A bestiák hiába próbálkoztak kardjaikkal és fegyvereikkel: Angrod gyorsabbnak és erősebbnek bizonyult náluk.
Mikor már az összessel végzett, visszatette helyére a kardot, megtörölte az arcát, és Nessához lépett.
Látta, ahogy a lábából még mindig szivárog a vér.
"Valószínűleg megöl, de..."- gondolta, majd letépett a nő ruhájából egy darabot, és jó erősen megszorította a lábát, hogy elállítsa a vérzést. Mikor bekötözte, a nő újra felszisszent.
- Auu..- panaszkodott.- Túléltük?- nézett a halandóra, aztán a lábára.
- Volt idelent egy-pár ork, de már végeztem velük.
- Még nem minddel.- mondta Nessa, majd hirtelen felkapta a földről a nyilat, amit Angrod a lábából szedett ki, és eldobta. Angrod hátranézett, és a nő nyila pont egy ork torkát találta el. És a mögött az ork mögött még vagy húsz másik is állt.
- Húú.. ezek meg hol voltak az előbb?
Előkapta a kardját, és hirtelen az ölébe kapta Nessát.
- Mit akarsz?!- sikított a lány.
- Biztonságos helyre vinni.
- Figyelj, attól még, hogy menni nem tudok, még van karom!
- És ha továbbra is szeretnél kart, akkor ne ellenkezz!
Angrod felnézett a hegyre, majd hirtelen mászni kezdett.
- Most már biztos, hogy megőrültél. - kiáltott a tündelány.
Angrod mászott egy darabig, aztán a hegyoldal egy mélyedésébe rakta Nessát.
- Várj itt!- mondta, és leugrott az orkokhoz.
- Van más választásom?- mondta magának a tünde.
Angrod maga elé emelte a kardját, és a bestiák felé nézett. Azok hirtelen elindultak felé. Szörnyeteg módra ordítottak, és alig várták, hogy a halandó vérét ontsák.
- Tudtam, hogy két kard kellett volna...- mondta magának, és ő is feléjük indult.
Kardjával szétcsapott közöttük, hogy párosával hullottak el mögötte. Az orkok morogtak, és páran még a fogukat is megvillantották, de egyikük sem tántorította el a harcost. Nessa pedig első sorból nézhette a csatát. Csak bámult, nézte a halandót. Aggodalommal, és csodálattal figyelte őt.
Angrod hatalmas csapásokat mért rájuk. Éles kardja egy vágással végzett velük, ő pedig karjukra vagy fejükre célzott, hogy gyorsan végezzen velük.
"Kezdek fáradni... sokan vannak..."- gondolta.
Egyszerre hárman rontottak rá, s egyre lassabban harcolt velük.
"Valami hatásosabb módszer kell..."-elmélkedett.
Felvett a földről egy másik kardot, és úgy próbált gyorsabban végezni velük. Az egyik ork közel került hozzá, és a karjába vágott. Angrod felordított, majd egy csapással levágta az ork fejét.
Nessa nem bírta tovább valahogy leugrott a hasadékból, de nem tudott felkelni. Próbált észrevétlen maradni.
Angrod egyre gyengébb lett. Lefáradt, és a karja is fájt. Egyre többen jöttek az orkok, és egyre élénkebbek lettek.
Nessa egy ork- holttesthez kúszott, és elvette az íját. Fogott egy nyilat, majd az Angrodot körülvevőkre célzott. Egy ork leütötte a halandót, aki térdre rogyott. Fel tudott volna kelni, de olyan helyen ütötte meg, hogy megszédült. Az ork felemelte a kardját, és Angrod feje felé emelte.
Már le akarta csapni, mikor szíven találta egy nyíl. Nessa egyre többet tudott lőni, Angrod felkelt, és lekaszabolta a többit is. Végül a legutolsó orkot kettévágta.
Nessa ledobta az íjat, és a halandó felé próbált botorkálni. Angrod elrakta a kardját, és körbe nézett.
- Remélem, már nincs több.- mondta.
- Jól vagy?- kérdezte Nessa.
- Persze. De te jól vagy? Alig tudsz menni.- lépett mellé Angrod.
- A lábam... - mondta.
Angrod az ölébe vette a nőt. Egy fa tövébe vitte. Letette, de még mindig a karjaiban fogta. Egymás szemébe néztek.
Aztán Nessa zavarba jött, és elkapta a tekintetét.
- Tudom, hogy a tündék szépek...- kezdte Angrod.- de sosem gondoltam volna, hogy egy majd megbabonáz.
- Ne mondj ilyeneket.- mondta a nő.- Zavarba hozol...
- Éppen azt akarom.
Nessa felnevetett.
- A halandók igen erőszakosak.
- És a tündék...- fogta meg a kezét a nőnek. Megsimogatta, és egyre közelebb húzta magához.- a tündék nem merik felvállalni az érzelmeiket. Pedig én tudom, hogy te nem vágysz azokra a flancos tündékre, akik elvennének feleségül...
- Mit tudsz te rólam?- suttogta halkan a lány, lehajtott fejjel.
- Szeretnék tudni rólad mindent...- mondta halkan Angrod, és egészen közel hajolt a lányhoz. Már csak pár centi volt közöttük. Csak vártak, és egymás szemébe mélyültek.
Angrod hirtelen megcsókolta a lányt.  Nessa nem tudta, mit érez: vágyott is a csókra, mert szíve mélyén szerette a halandót. Átölelték egymást, és elmerültek a csókban. Nessa azonban érezte, hogy Angrod túl hosszúra nyújtja a csókot, és megszakította. Elfordult. Nem nézett a szemébe.
Angrod pár másodpercig nézte őt, aztán a sziklához ment.
Nessa pedig lefeküdt a fűbe, a fa tövébe. Ezernyi dolog kavargott a fejében. Többek között anyja szavai. Galadriel tudta, hogy nem egy tündét fog szeretni, hanem halandót. Örült is ennek, de valami hátráltatta.
"Ő a szövetségesem, nem pedig a társam. Ha azt akarom, hogy a küldetést véghez vigyem, akkor nem szabad az érzelmeimre hallgatnom. A Gyűrű sorsa a legfontosabb. Nem hagyhatom, hogy bármi más elvegye róla a figyelmem."- elmélkedett.

~*~

A négy tünde össze-visszakavargott az ösvényeken- egyikről letértek a másikra, és már azt sem tudták, lefelé mennek-e. Éamané az elől lépkedő Líndalhoz sietett.
- Tudod, hogy merre megyünk?
- Mi?!
- Csak vándorlunk órák óta, és hamarosan besötétedik! Ott kellett volna maradni a hegytetőn, és hagyni őket!
- Ott akarod hagyni őket?- lépett melléjük felháborodva Lúthien.
- Szerinted ők mit tennének? Ha kockára tesszük a Gyűrű sorsát, csak mert megkeressük őket...
- Előbb szóltál volna!- kiabált Líndal a nőre.
- Magadtól nem jutna eszedbe?!
- Elég! Inkább menjünk!- mondta Legolas.
Éamané hátrább lépett. Már kezdettől fogva ellenségesnek tartotta a féltündét. Lúthien pedig hirtelen haragú volt- azt pedig egészen felháborítónak találta egy tündében. Egyedül Nessa állhatott közel hozzá, de mivel a tündék nem beszélnek ilyenekről, nem mondta el neki.
Ránézett Legolasra.
A tünde erős volt, és jóképű: már a szövetség kezdetekor felfigyelt rá. Mikor azonban közelebb került hozzá azután a bizonyos csata után, csalódott egy kicsit. Nem gondolta, hogy Legolas ilyen hideg lesz vele. De nem hibáztatta érte őt, inkább magát.
"Hogy lehettem ilyen... képmutató..."- gondolt az esetre.
Lúthien Líndal mellé lépett.
- Ne haragudj, de.. ugye tényleg tudod, hogy merre vannak?- kezdte félve.
- Lúthien! Hát persze, hogy tudom, hogy merre vannak!
- Jól van, na! Csak egy ártatlan kérdés volt!
- Miért hiszitek azt, hogy azért, mert féltünde vagyok, máris eltévedek?! Alapból bénának hisztek!
- Nem mondtunk ilyet.- szólt Legolas.
- Nem mondtátok, de érezni lehet! Mi lenne, ha megbíznátok bennem?!
Mindenki elhallgatott.
Pár percig néma csendben álltak, majd Lúthien Líndal vállára tette kezét.
- Mutasd az utat. Én bízom benned.
A tünde elmosolyodott, majd Legolasra nézett, aki egy "tőlem?"-es arckifejezést mutatott. Éamané nem nézett Líndalra.
- Tudom, hogy nincsenek messze.- mondta, majd újra nekivágtak az útnak.

~*~

Pár óra eltelt a leszakadt szövetségnél is, majd Nessa felkelt, és a látszólag alvó Angrodhoz lépett. A halandó felébredt, és a nőre nézett.
- Valami... baj van?
- Nem, nincs. Csak...- kezdte, de megint zavarba jött. Csak egy másodpercig nézett Angrod szemébe, de máris egész másfelé szálltak a gondolatai. Angrod látta, hogy Nessa nem szól, ezért a sebére nézett.
- Ki kellene tisztítani a sebed.- mondta.
- Talán van nem messze egy forrás. Mintha láttam volna fentről.
Angrod felkelt, és a nőbe karolt.
- Rendben, menjünk. Segítek.
Elindultak az erdő mélye felé, majd néhány perces botorkálás után Angrod félretolt egy hosszúra nyúló ágat, és megpillantották a csobogó forrást.
- Ez gyönyörű...- mondta Nessa.
Úgy nézett ki, mint egy kis vízesés. Szebbnél szebb növények és virágok nőttek a víz mellett, és egy kis sziklából csobogott a forrás. Olyan tiszta vizű volt, hogy a vízesés alján levő kis tavacska aljáig lehetett látni. Kis vöröslő halak úsztak benne, és megannyi vízililiom lebegett a víz tetején. Közelebb léptek, és Angrod letette a kis sziklára Nessát. A forráshoz nyúlt, és lefröcskölte a hideg vízzel a tündét.
- Héé...- sikított fel meglepetten Nessa.
Egymásra nevettek, aztán a halandó levette a ruhadarabot a nő lábáról. A vér megalvadt, de igen nagy felületen sérült, és látszólag begyulladt. Bevizezte a kezét, és vízcseppeket csepegtetett a sebre. Nessa egy kicsit felszisszent.
- Fáj?- kérdezte.
- Gondolhatod. Szinte keresztüldöfte a lábamat...
- Nem szinte.- mondta Angrod.
- Inkább ne részletezd.
A halandó felnevetett, és óvatosan tovább tisztította a sebet. Nessa ránézett.
- Angrod mondd, milyen Gondor? Elvégre a királya vagy.
- Gondor? Mit mesélhetnék róla?
- Nem is tudom. Minas Tirith biztosan szép város. A legszebb valamennyi közül...
- Igen.
Angrod elhallgatott.
- Nem akarsz beszélni róla?- kérdezte a tünde.
- Nézd Nessa. Gondor nagy királyság, és ezt nem csak azért mondom, mert én magam vagyok a királya. De... Szauron visszatértével ezrek támadják. Muszáj volt Völgyzugolyba jönnöm, mert azt akarom, hogy a népem megmaradjon. Bele sem merek gondolni, hogy most hányan veszhetnek oda.
Nessa csendben hallgatta.
- És én... otthagytam őket.
- Muszáj volt otthagynod. Te vagy az egyetlen ember, aki képes segíteni nekünk, hogy elvigye a Hatalom gyűrűjét.
Angrod befejezte és körbenézett.
Nessa megértette, mit keres, és letépett egy újabb darabot a ruhája ujjából. Angrod kivette a kezéből, és bekötözte a lábát.
- Most jobb?- kérdezte, majd Nessa megmozgatta a lábát.
- Már nem fáj annyira. Igazán jól értesz ezekhez... ember létedre.
- Menni tudsz?- kérdezte Angrod.
- Várj...- Nessa felkelt, és lépett párat.- már sokkal jobb. Köszönöm.
Mélyen egymás szemébe néztek, aztán Nessa közelebb lépett Angrodhoz.
- Lenne egy kérdésem.- mondta halkan.
- Mi az?- kérdezte a halandó kíváncsian, szinte megbabonázva.
A nő lassan, egészen halkan kérdezte.
- Tudsz úszni?
Angrod meglepődött. Egész mást várt.
- Mi?
De mire kimondta, Nessa egy mozdulattal belökte a vízbe, de Angrod még az utolsó pillanatban karon ragadta, és egyszerre csobbantak bele. Mindketten nevettek.
- És ha nem tudnék úszni?
- Ugyan! Gondor királya biztosan tud!
A halandó felnevetett, és egészen közel úszott a nőhöz.
Nessát egy pillanatra teljesen rabjul ejtette a férfi, és közel hajolt hozzá. Már éppen meg akarta csókolni, mikor valaki felkiáltott.
- Mi loholunk, és halálra aggódjuk magunkat, hogy jól vagytok-e, ti meg pancsikoltok?!- morgott Éamané.
Mind a négyen a tó partján álltak, kimerülve.
Nessa és Angrod zavarba jött, majd kikászálódtak a vízből.