4. fejezet

Mória

Úgy döntöttek, hogy itt töltik az éjszakát. Tüzet gyújtottak, és beszélgettek. Közben Lúthien ellátta Nessa, és Angrod sebeit.
- Ugye megint azt a port használod, amit a minap? - kérdezte Angrod.
- Most nem. Gyógynövényeket teszek a sebekre. - mondta, és elővett a táskájából párat. - Ezek csökkentik a fájdalmat, és holnapra majd kutya bajotok sem lesz! - mosolyodott el a lány.
Először Nessa sebét látta el, mert az nagyon súlyos volt. Addig Angrod a tűznél melegedett. Lúthien levette a tünde lábáról a kötést, és kitisztított sebet talált.
- Ki tisztította ki így a sebed? - kérdezet meglepődve.
- Angrod... sokat segített. - felelte kipirulva.
- Értem... - mosolyodott el a tünde, és bekötözte a sebet.
Miután kész volt, leült mellé, és kíváncsian megszólalt:
- Történt valami kettőtök között?
- Nem. Semmi. - válaszolta zavarban a lány.
- Nekem nem tudsz hazudni Nessa... látom rajtad! Amióta ti együtt töltöttétek ezt a kis időt, egyfolytában őt nézed... a tekintetét keresed.
- Hát bevallom... - ült fel Nessa, mert eddig feküdnie kellet az ellátás miatt. - megcsókolt. És beleszerettem... nem tudom letagadni! - mondta, és lehajtotta a fejét. - Engem úgy tanítottak, hogy mindig nyugodt, illedelmes tünde legyek. De valahogy mellette szabadnak érzem magam. Másnak.
- Nem csak te érzed másnak magad. Tudod, hogy én is más vagyok, de én jobban kimutatom. Nyugodj meg. - felelte, és kezét rátette Nessa vállára. - Attól még, hogy más vagy, ugyanúgy tisztelni, és szeretni is fognak. Ne felejts el egy fontos dolgot! Mindig önmagadat mutasd! Mindig! Lehetsz akár halandó, vagy tünde. Ez a legfontosabb!
- Köszönöm Lúthien! - mondta Nessa, és megölelte a lányt. - Te most mutattad meg a tünde oldalad!
A tűz mellett Angrod ült, és felkiáltott:
- Lúthien! Bekötnéd a sebem? Elkezdett vérezni!
- Persze! - mondta a lány, és odaballagott Angrodhoz, hogy ellássa.
Az orvosi segítségek után, már mindenki a tábortűznél ült, és az útvonalat beszélték meg.
- Holnap át kell mennünk Mórián. - mondta Legolas, és egy térképet vett elő, hogy azon szemléltesse az útvonalat. - Nem lesz egy könnyű út, mert a sok szakadék, és a törpök által befejezetlen járatok miatt könnyen eltévedhetünk.
- Nem is beszélve a törpök otromba vendégszeretetéről, és a viselkedésükről! - szólalt meg Éamané lenézően.
- Nem igaz! A törpök nagyon is kedves lények. Apám sokszor üzletelt velük, így volt szerencsém Móriát közelebbről is megismerni. - tette hozzá megjegyzését Lúthien. Éamané kitartott véleménye mellett, így hát megsértődve elfordult.
- Csak azt nem értem, hogy az orkok mit keresnek Móriában... - mondta Nessa elgondolkozva.
- Ez majd az utunk során kiderül! - felelte Legolas, majd újra visszatért a térképhez.
Végighúzta erős, tünde ujjait a feljegyzésen, amerre mennének.
- Mória után átmehetünk Rohanon, de úgy vélem az emberek nem szívesen látnak minket.
- És ha megtudnák, hogy az országon megy át a Hatalom Gyűrűje, akkor kapva kapnának az alkalmon, és álmunkban leszúrnának minket! - szólt bele Líndal hátradőlve.
- Egyszerű! - kiáltott fel Nessa. - Vagy vonuljunk át Lothlórienen! A népem szívesen fogadna bennünket! És ott tölthetnénk egy-két napot, pihenésként.
- Ez remek ötlet Nessa! - ismerte el Legolas, és eltette a térképet. - Egyelőre eddig jussunk el. A további utunkat majd még megbeszéljük.
Hirtelen Éamané megállt, és vonakodva megszólalt:
- Honnan tudjuk, hogy nem-e te akarod megszerezni a gyűrűt? Biztosan ezért ajánlottad fel, hogy Lothlórienbe menjünk.
Nessa is felállt Éamanéval szemben, és mérgesen felkiáltott:
- Hogy mered kétségbe vonni a szavam?! Csak is a gyűrű sorsa vezérel! Meg persze, hogy végre kényelembe helyezhesd magad, meg biztonságba!
- Félreismertelek Nessa! Szerintem nem mondasz igazat!
- Ebből elég Éamané! - állt fel Angrod. - A vádad alaptalan!
- Már pedig én úgy érzem, hogy Lothlórienben veszély leselkedik ránk! Érzem!
- Nyugodj meg Éamané! - állt fel Legolas, és a tünde vállára tette a kezét. - Minden rendben lesz.
Éamané bólintott, és lefeküdt jó távol, a többiektől. Nem csak ő, hanem a szövetség többi tagjai is fáradtak voltak. Bármennyire is voltak álmosak, nem bírták lehunyni szemeiket. Zavarta őket a körülöttük levő sötétség, a homály, ami már sok embert, és tündét felemésztett. Nem lehetett nyugodtan álomra hajtaniuk a fejüket, mert a múltkor előtörő orkok jelenléte félelmet ébresztett szívükben. Mindannyiuk fejében csak egy mondat keringett: "Nem vagyunk biztonságban."
Most Angrod a lehető legközelebb húzódott Nessához, de azért mégsem olyan közel. Ugyanígy tett Líndal is. Legolas is ezt tette volna. De már csak Éamané maradt. Rokonszenvet érzett a tünde lány iránt, de mégsem adott okot rá, hogy igazán szeresse. Nem babonázta meg a lány, mert eddigi megnyilvánulásai, és szavai ridegek voltak. Egyedül a múltkori "érzelmi kitörése" hatott rá valamicskét. Így hát lassan odaballagott hozzá, és halkan megszólalt:
- Éamané... gyere oda hozzánk. Sokkal biztonságosabb, ha együtt vagyunk.
- Minek? - ült fel elkeseredetten. - Teljesen mindegy, hogy mi történik velem. - mondta, és lehajtotta a fejét.
Legolas gyengéden megsimította a lány arcát.
- Dehogy mindegy. - felelte halkan.
Éamané felemelte a fejét, és mélyen a tünde férfi tenger kék szemeibe nézett.
- Öhm... - szegezte máshová a tekintetét a zavarban lévő tünde. - sajnálom, hogy eddig furcsán viselkedtem...
- Csak aggódsz a gyűrű sorsa miatt... megértem.
- Tényleg? - kérdezte Éamané, és megint a szemébe nézett.
Szinte elmerült szemének tengerében. Legolas is mélyen a lány szemébe nézett, és most érezte először, hogy milyen valójában.
- Persze. - válaszolta, és megfogta Éamané kezeit.
A tünde lány szíve egyre hevesebben dobogott. Közel hajolt a férfihoz, hogy megcsókolja, amikor a tünde hirtelen felállt. Magával húzta Éamanét is.
- Gyere oda hozzánk. - mondta újra, és a lányra nézett.
Éamané bólintott, és kézen fogva mentek a többiekhez.

Másnap korán ébredtek, hogy minél előbb átjussanak Mórián. Egyre sötétebb helyekre kerültek, ahova bizony el kellett volna a tűz fénye. - Lúthien... nem gyújtanál meg egy fadarabot varázsigével? - szólalt fel Angrod az ügy érdekében. - Tudod, mint amikor a Nasgúllal harcoltál!
- Szerintem ilyen helyen nem kellene felidézni a tűz fényét. - válaszolta Éamané.
- Nyugodtan gyújtsd csak meg! - mondta Nessa, direkt, hogy más legyen a véleménye Éamanéval.
Nagyon megharagudott rá a tegnapi gyanúsítgatása miatt. Lúthien hallgatott Nessára, és meggyújtotta a fáklyát. Nagy segítséget nyújtott számukra a tűz, mert a sötétben az orrukig sem láttak. Ahogy a törp birodalom belseje felé közeledtek, egyre csak holt testeket találtak. Legolas lehajolt az egyikhez, és jobban szemügyre vette. A törp testében ork nyilak voltak, és a földön is sok bestia teste hevert.
- Orkok. - szólalt meg Legolas. - Minden bizonnyal nagy csata volt.
- Ezért vannak még mindig Mória falai között... - mondta halkan Nessa.
- Mert elfoglalták. - egészítette ki Angrod.
- Azonnal tűnjünk el innen! - mondta idegesen Líndal, és felhúzta Legolast a nézelődésből. - Sietnünk kell! Bármelyik pillanatban megtalálhatnak minket! - ismételte újra, amikor egy nyíl süvítése hangzott el a távolban.
Mindenki körbe nézett, és a nyíl hirtelen belefúródott valamibe.
Csak kapkodták a fejüket, hogy mit ért a lövés, amikor Lúthien hirtelen a földre zuhant. A hátában egy ork nyíl volt.
- Lúthien! - kiáltotta Líndal, és odarohant hozzá.
- Add át a gyűrűt! - mondta idegesen Éamané, és kikapta a féltünde nyakából.
- Mit csinálsz?! - riadt rá Líndal.
- Így hozni tudod Lúthient! Vedd fel a hátadra! - kiáltotta, és a féltünde bólintott.
Felvette a hátára a lányt, és mindannyian elkezdtek rohanni, amerre az út vezetett. Orkok ezrei voltak a nyomukban, és megannyi nyilat lőttek ki feléjük. Legolas, és Angrod loholt elől, mögöttük a két lány, távol pedig Líndal és az ájult Lúthien. Nagyon le voltak maradva, és még a vér is zúdult a tünde hátából. Az orkok ott loholtak mögöttük. Sziklákon másztak át, és óriási mélyedéseket ugrottak át, hogy mentsék magukat, míg nem egy hatalmas szakadékhoz értek, rajta egy keskeny híddal. Khazad - dúm Hídja volt az. Ez a híd biztosította a Keleti kapu védelmét. (Csak egyesével vonulhatnak át rajta.)
Gyorsan kellett végighaladniuk rajta, ami a magasság miatt nem volt könnyű. Legolas haladt elől, mögötte Éamané, és mögötte pedig Angrod és Nessa. Líndal még nem ért a hídra. Éppen Éamané haladt szorosan Legolas mögött, amikor lenézett. Nem volt semmi, amibe megkapaszkodhatott volna, mert igen megszédült. Megcsúszott a lába a következő lépésnél, és elesett. Az utolsó pillanatban fogta meg a híd szélét.
- Legolas! - kiáltotta kétségbeesetten. - Segíts!
Éamané keze egyre csak csúszott a híd pereméről. Legolas visszarohant a végéről, és gyorsan húzta fel a tündét, hogy minél előbb megmeneküljenek.
- Köszönöm... - köszönte meg Éamané amikor lábra állt, de a lábai összecsuklottak.
- Mi történt veled? - kérdezte aggódva a férfi, amikor észrevette, hogy a lány nem tud a lábára állni.
- Azt hiszem kibicsaklott... de te menj! Legalább ti meneküljetek meg! - mondta kitartóan, de a tünde odament hozzá, és az ölébe vette.
- Nem hagylak itt! - felelte Éamané szemeibe nézve, és lerohant vele a hídról.
Nessa, és Angrod is követte őket, amikor hirtelen egy nagy roppanás hallatszott mögöttük. Átértek a másik oldalra, így hátra tudtak nézni. A híd, ami összekötötte a két oldalt, kettétört. Már csak pár másodperc kellett, hogy végleg leszakadjon. Líndal, és Lúthien még nem értek át a hídon. Orkok vették körül őket, így nem tudtak szabadulni. Líndal letette Lúthient, és előhúzta a kardját. Egymás után kaszabolta le az orkokat, hogy még időben átjussanak, de már késő volt. Khazad - dúm Hídja leszakadt a mélybe. Nem volt esélyük átmenni a túloldalra.
Nessa szemében könnyek ültek. Csak nézte, amint Líndal haláláig harcol , és Lúthien pedig a földön fekszik. Nem kell pár óra, és a tünde lány meghal a mérgezett ork nyíl miatt. Nem volt számukra remény. Angrod megfogta Nessa vállát.
- Mennünk kell. Sajnos rajtuk már nem tudunk segíteni. - mondta halkan.
Nessa könnyezve a halndóba karolt, és kirohantak Legolas után.
A tünde kiért a szabadba a Keleti kapun, és Éamané lábát borogatva várta a többieket. A négy tagból kettő tért vissza. Legolas értetlenül állt fel a tünde lány mellől.
- Mi történt? Hol van Líndal, és Lúthien? Le vannak maradva?
Nessa és Angrod nem válaszolt, csak szomorúan, lefelé nézett.
- Átjutottak? - kérdezte halkan.
Nessa Angrod vállára borult, és folyamatosan csak sírt. A halandó nyugtatta. A tünde ebből már mindent értett. Egy kis időt akart adni a többieknek, amíg rendbe nem jönnek, de elvei tiltakoztak ez ellen. Szomorú volt ő is, még Éamané is, pedig nem nagyon kedvelte a két "tündét".
- Induljunk! Sötétedésre már hemzsegnek itt az orkok! Mennünk kell! - állt fel Legolas. A többiek bólintottak. A tünde felemelte az ölébe Éamanét, és elindult. Elindult Lothlórien felé. Nessa és Angrod még mindig mozdulatlanul álltak.
- Jól vagy? - kérdezte Angrod kedvesen a tünde lányt. - Ha akarod, majd én viszlek.
- Nem kell. - indult el Nessa Legolas után. - Tudok menni magamtól is.
Angrod követte a példáját, és ő is elindult. Egyre csak távolodtak Mória keleti kapujától. A fejük felett sasok repültek el, a táj csodaszép hegyvidéki volt. A hideget érezték a jeges fuvallatokban. Egyre csak vándoroltak, amikor különös hangokat hozott a szél. Ismerős volt, de mégis oly távolinak tűnt.
- Legolas!
Csak ezt lehetett hallani. A hang Líndaléra hasonlított, de nem akartak hátrafordulni.
"Csak képzelet" - gondolták magukban, de Angrod hirtelen hátrafordult. Líndalt pillantotta meg, ölében Lúthiennel. Elég távol voltak tőlük, de az alakjukat ki lehetett venni.
- Legolas! Ez Líndal, és Lúthien! Életben vannak! - kiáltotta mosolyogva a halandó.
Legolas hátrafordult, és ő is meglátta őket.
- Menjünk vissza értük! - mondta boldogan Nessa, és elindult vissza a kapu felé.
- Állj meg Nessa! - parancsolt rá Legolas. - Te maradj itt Éamanéval! Majd én és Angrod megyünk!
- Rendben. - ismerte el a döntést a tünde lány.
Angrod, és Legolas elrohantak a kapuhoz, amit már egyszer maguk mögött hagytak.